Sajnálatos módon a magyar fuvarozók körében a szakágazatra jellemző krónikus
forráshiány következtében, visszavezethetően a fuvardíjak reál nyereség tartalmának évek óta folyamatosan
csökkenő tendenciájára, a teljesített fuvarok után esedékes fuvardíjak lassú, nemegyszer akár 90 napig is
elhúzódó fizetési ütemezésére, valamint a kétes követelések egyre növekvő részarányára, mindinkább időszerű
probléma annak eldöntése, a szükségszerű fejlesztések során milyen járműtípus beszerzése történjék,
elegendő-e a vállalkozás jövedelemtermelő képessége az új jármű rentábilis fenntartásához, vagy csak
használt jármű beszerzése lehetséges és indokolt.
Amennyiben általában hosszas mérlegelést követően a vállalkozó előtt körvonalazódik
a beszerzésre kerülő jármű típusa, életkora, máris dönteni kell, elegendő saját szabad pénzeszköz áll-e a
vállalkozás rendelkezésére a beszerzés biztonságos lebonyolításához, vagy sem. A válasz az esetek
többségében sajnos egyértelműen nemleges, elkerülhetetlen tehát a megfelelő elvi finanszírozási módozat,
illetve forma megkeresése, majd ezt követően annak gyakorlati adoptálása a tényleges kínálathoz, megtalálva
azt a finanszírozót, amely meg is tudja valósítani a kiválasztott konstrukciót.
A fenti probléma megválaszolása a fuvarozói kör számára a hiányzó speciális
pénzügyi-gazdasági tapasztalatok miatt általában nem egyszerű feladat, az alapos mérlegelés igencsak fontos
a későbbi problémamentes szerződés teljesítéshez.
Domináns kérdés az előleg nagysága, amely általában új eszköz esetében a nettó vételár 20%-a, használt
esetén pedig 30%, vagy magasabb. Figyelembe veendő, hogy minél magasabb az előleg, általában annál
kedvezőbbek a finanszírozási feltételek, a teljes futamidő alatt fizetendő mellékköltségek és kamatterhek, a
szerződéskötéshez kapcsolódó bonítás vizsgálati procedúra, ezzel szemben minél kisebb az előleg, annál
magasabb lesz a fizetendő havi vagy egyéb ütemezésű törlesztő részlet, annál jobban rákényszerül a
finanszírozó a mélyebb bonítás vizsgálatra.
Nagyon fontos a megfelelő finanszírozási forma kiválasztása. Normál körülmények
között egy vállalkozás két finanszírozási módozat között választhat, mégpedig a klasszikus pénzügyi lízing,
valamint az operatív lízing, mint egyfajta bérleti forma, ahol a pénzügyi lízing esetében a lízingtárgy
tulajdonjogának átadása egyértelműen a szerződésben rögzített, a teljes beszerzési érték ÁFA tartalma pedig
azonnal kifizetendő az előleggel együtt, majd visszaigényelhető a megfelelő feltételek megléte esetén, míg
az operativ lízing esetében a tulajdonjog átadása a futamidő végéig szabadon szabályozható és az ÁFA összege
is csupán a megfizetett törlesztések arányában jelentkezik, mindemellett bizonyos feltételek megléte esetén
az operatív lízing díja költségként azonnal elszámolható.
Erős dilemma a kétféle konstrukció közötti választás, hiszen mindkét forma számos
előnnyel és hátránnyal is jár, melyek közül talán a legfontosabb az azonnali ÁFA fizetés kötelezettsége,
hiszen ez a kisvállalkozók számára a beszerzések magas értéke miatt gyakran áthidalhatatlan, jóllehet ehhez
bizonyos fuvaros érdekvédelmi szervezetek a tagjaik részére biztosítják a szükséges áthidaló hitelt, melyek
kamatszintje és lebonyolítási módja minden körülmények között javasolt. Amennyiben ez az út nem járható,
gyakran maguk a finanszírozók is kínálnak ÁFA áthidaló hitelt, azonban ezek odaítélése általában lényegesen
problematikusabb, mint az alapfinanszírozásé, tapasztalatok alapján ezt a megoldást csak végszükség esetén
érdemes igénybe venni. Ennél könnyebben járható út az úgynevezett nyíltvégű lízingfinanszírozási forma, ahol
az ÁFA tartalom a teljes futamidőre költségmentesen felosztott, így viszonylag kis ÁFA összeg jelentkezik
egyszerre.
A finanszírozás kiválasztásakor meghatározó jelentőségű a finanszírozásnál alapul
vett devizanem is, mely lehet Forint vagy valamely idegen deviza, jellemzően korábban a DEM-bázis, azonban
napjainkban egyre inkább előtérbe kerül az EURO is. Devizalapú finanszírozás a domináns devizabevétellel
rendelkező vállalkozóknak ajánlott, ez a forma általában lényegesen kedvezőbb lehet, mint a Forint bázisú
finanszírozás, azonban a forintleértékelés szerezhet kellemetlen meglepetéseket is. Ennek ellenére
viszonylag kis rizikóval választható a deviza bázisú finanszírozás pl. nemzetközi fuvarozói tevékenység,
vagy rövidebb (max. 3 év) futamidő esetén.
A legtöbb járműkereskedő egyébként maga is kapcsolatban áll egy vagy több
szakfinanszírozóval, és ajánlatuk mindenképpen megszívlelendő, azonban gyakran kifizetődő lehet, ha magunk
is megkeresünk néhány más forrást is, főleg ha nem ismerjük ki magunkat ezen a területen, hiszen már
találhatunk néhány olyan vállalkozást, amelyek leinformálható módon, megfelelő referenciákkal rendelkezve
vállalkoznak finanszírozás szervezésre, megkeresve az adott eszköz és bonítási szint függvényében a legjobb
finanszírozási formát és finanszírozót.
